Négy égő gyertya meséje
Négy gyertya égett az ádventi koszorún. Olyan csend volt, hogy hallani lehetett, amit a gyertyák beszéltek.
-Az első gyertya megpislant és elkezdte: a nevem BÉKE
"Az én lángom világít, de az emberek nem tartják be a békét"
A lángja pislákolni kezdett míg végül kialudt .
-A második gyertya rákezdte: a nevem HIT
"de az emberek nem akarnak tudomást szerezni semmiről, úgy, hogy hiába világítok én is"
Huzat támadt és a gyertya lángja kialudt.
-A harmadik gyertya szomorúan és csendesen rákezdte: az én nevem SZERETET
"Már nincs értelme, hogy világítsak,, az emberek félre tolnak és elfelejtenek."
és a lángja sisteregve kialudt.
Egy kisfiú lépett be a szobába, rá nézett a gyertyákra és így kiáltott:
"NEKTEK ÉGNI KELL!" és majdnem sírva fakadt .
- S ebben a pillanatban megszólalt a negyedik gyertya:
"NE FÉLJ! AMEDDIG ÉN ÉGEK MINDIG VAN REMÉNY" a nevem: REMÉNY
Így a négy lángot . BÉKÉÉRT HITÉRT, SZERETETÉRT
REMÉNYÉRT őrizni kell MINDÖRÖKRE Légy a BÉKE, a HIT, a SZERETET,
nagykövete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.